2019. február 11., hétfő

Kiskamasz itthon tanul

Hogy meddig, még nem tudom. Most ez a legjobb neki. Tanárként és szülőként egyaránt felháborít a mai oktatási rendszer. Ennyi töménytelen mennyiségű felesleges dolgot bebiflázni, mindenkit uniformizálni, leterhelni... Még leírni is rossz. Pláne ha más vagy, mint a többi, az "átlag" (bár szerintem átlag nem létezik, hanem önálló, külön kis egyénisegek mind egytől-egyig).
 Kiskamasz márpedig más. Kicsit lassabb, szétszórtabb, nehezen viseli a kudarcokat, és nehezen motiválható. Ez az egyik oldala. Másrészt viszont az őt érdeklő dolgokat kitartóan, szenvedélyesen végzi. Rendkívül tehetséges zenész. Nagyon szeret kézműveskedni, mozogni, úszni stb...
A lényeg, hogy nem fér bele abba a bizonyos halmazba. Már nem is akarom, hogy beleférjen. Sokáig minden erőmmel azon voltam. Idén év elején feladtam. Azóta nem akarom megváltoztatni. Úgy szeretem, ahogy van. Nem mondom, hogy könnyű itthon vele. De egyelőre sokkal jobb mindannyiónknak. Tanulunk a saját tempójában, sok szabadidővel. Hálás vagyok a lehetőségért és érte is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése