Dilemma

Nem tudom, biztos én vagyok túl kukacos, de egyszerűen olyan nehezen találom meg azt a nevelőszülői hálózatot, ahol hasonlóan gondolkodnak, mint én. Ma kint voltak környezettanulmányt készíteni és nem volt gond, tényleg. Mégis úgy éreztem, hogy nekik csak egy feladat vagyok a sok közül, egy kitöltendő irathalmaz. Az, hogy mennyire szeretem a gyerekeket és hogy miért is választanám ezt a hivatásomnak, úgy éreztem, különösebben nem érdekli őket.
A pontot az i-re az tette fel, hogy tegnap jelzett vissza egy másik hálózat, aki az elejétől fogva a legszimpatikusabb, árad a megértés, kölcsönösség és a szeretet a levelükből. De már ide ígérkeztem el, ugyan alá még nem írtam semmit...
Egy hívő ember legyen szavahihető, ígéreteit betartó... De mi van, ha utólag úgy érzi, nem jól döntött?