Elhanyagoltam

Nagylányt. Szégyellem magam emiatt. Elég önálló már és a fiúkkal sok gond van, Bogyóval azért, mert pici, dackorszakban van. Kiskamasz pedig "egyéb" dolgai miatt nem egyszerű eset.
De még időben kongott a vészharang. Újratervezés indul.
Amikor Bogyó megszületett, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz lavírozni a három gyerek/munka/főzés/háztartás kombó között. Most benne vagyok a közepében, és megoldást kell és fogok is találni a problémákra.
Mindezek hátterén (már egy jó ideje) úgy érzem, a nevelőszülőség nem fér bele jelenleg az életembe. Bármennyire is szeretem a gyerekeket és szeretnék segíteni, most itt van nekem ez a három csodás emberke, akiknek nagy szüksége van rám. Úgyhogy összekapom magam, kitalálok valami jól működő rendszert az életünkre. Egy olyat, amiben lehetőleg senki sem szenved hátrányt... Azt még nem tudom, hogy létezik-e ilyen, de ha igen, akkor én megtalálom.

Fura

 ez a tavasz vége, nyár eleje. Május 23-án még mindig fűtünk, kicsit már kezd elegem lenni az állandó esőből, hidegből. Rendesen tönkrevágtuk a Földet. Idén először egy csepp csapadék sem esett hónapokig, majd egy hónap alatt leesett féléves mennyiség.    Nagylány és Kiskamasz 2 napot töltöttek Zánkán a táborban. A nem túl jó idő ellenére is jól érezték magukat. Bár a kaja állítólag kritikán aluli volt... Így tegnap anya főztjével vártam őket haza. Ma pedig kipihenik a fáradalmakat, nem mentek suliba.
Bogyó kis hiperaktív lett a gipsz levétele óta, konkrétan bevásárolni sem tudok vele. Mindent lepakol/na a polcokról, a kasszánál pedig megszökik 😁 Rendesen, megtornáztat de sebaj, legalább mozgok egy kicsit.
   Soha nem vártam ennyire a nyári szünetet. Iszonyatosan bele vagyok fáradva a Kiskamasszal való tanulásba... De nem hagyom, mert okos gyerek, csak épp nagyon lusta. Úgyhogy gyere gyorsan nyári szünet!!!