Vasárnap

történt egy mindannyiunk számára fájó dolog: Bogyónak eltört a lába. Trambulinoztak, és a nagyok épp kezdtek jobban belejönni. Már le is akartuk venni Bogyót, amikor egy ugrás után rosszul esett vissza. Félelmetes volt a kis arca, milyen nagy fájdalmat élhetett át...
Úgyhogy most 4 hét gipsz vár ránk, ami egy 20 hónapos babával igencsak nehéz lesz. Annyira sajnálom szegénykémet, a mozgás a mindene... De túl leszünk ezen is nemsokára csak egy rossz emlék marad ez az egész. Egy biztos, a trambulint elfelejtjük egy jó időre, ha nem örökre.

Egy kicsit

betegek vagyunk, mármint leginkább Babóca. Szegénykémnek elég megterhelő az esti tortúra. Orrspray, orrszívás, porlasztás, orrcsepp, végül gyógyszerek. Rosszul is alszom emiatt mostanában, csak a köhögését hallgatom, félek, nehogy gond legyen. Sajnos Nagylánnyal éveken keresztül küszködtünk hasonló problémával, de túl vagyunk rajta, kinőtte.
Közben Kiskamasz 11 éves lett és egyéb változások is történtek. Visszajöttünk vele a sulinkba, itthon tanulunk továbbra is nagyrészt. Egyszer majd leírom a döntés okát, nem volt egyszerű, de jónak tűnik.
A mosogatógép egyszerűen csúcsszuper. A sütőről és a főzőlapról nem is beszélve. Élvezem a konyhámat nagyon.

Modernizálódok

kérem szépen. Régebben amennyire ellene voltam az otthonunk gépesítésének, most legalább annyira örülök neki, hogy van rá lehetőségünk. Három gyerek és munka mellett egyszerűen muszáj volt. Így lett mosogatógépem (nagy kedvenc lesz, már látom, mindig is utáltam mosogatni). A 15 éves kombinált tűzhelyem is a végét járja, ezért ma vettünk egy csúcsszuper beépíthető indukciós főzőlapot és sütőt. Nagyon örülök neki és hálás vagyok érte. Igaz, hogy mire megtanulom hogy működik, az bele fog telni egy kis időbe, de nagyon várom. Szeretnék újra kenyeret sütni, hiányzik. És finomakat főzni, szuper lesz. 🙂