2020. december 17., csütörtök

Olyan furcsa

 ez a ködös, esős, szürke idő decemberben. Igaz, hogy évek óta már megszokhattam volna, de azt hiszem, ezt soha nem fogom. Ha már tél, akkor legyen hideg és hó. Azt hiszem, ezt már végérvényesen elrontottuk mindenféle, a civilizációval együtt járó dologgal. 

Ennek ellenére szeretnék hálás és boldog lenni. Fantasztikus dolog, hogy van családom, férjem, négy gyermekem. Az egyik legjobb dolog, hogy itthon lehetek velük. Hálás vagyok azért, hogy van egy csodás házunk. Szeretnék jobban odafigyelni az itthoni rendre, tisztaságra, bár négy gyermek mellett, ez nem a legegyszerűbb...

Hálás vagyok azért is, mert újra tanulhatok. Annyi minden érdekel, hogy legalább még három élet kellene ahhoz, hogy mindenben elmélyedjek. Na de majd az örökkévalóságban... A lényeg, hogy kisgyermeknevelőnek tanulok, amivel a pedagógus diplomámmal együtt bölcsődében tudok majd dolgozni. Igazán ők az én korosztályom, nem tudom megunni őket. A tanulás online megy, és biztos nem lesz egyszerű a következő 10 hónap, de bízom benne, hogy kapok hozzá erőt.

A kamaszaimmal nem lett egyszerűbb az élet, de igyekszem túlnézni, (túlélni) ezen az időszakon. Tudom, hogy most keresik az útjukat, igyekszem mellettük lenni de nem könnyű. Bárcsak egy kis motivációt, céltudatosságot, kitartást tudnék beléjük csepegtetni...

A kicsik nagyon drágák, annak ellenére, hogy Jonatán rendesen dackorszakban van. Ezt már kétszer túléltem (ellentétben a kamaszkorral), úgyhogy tudom, hogy elmúlik egyszer. 


2020. április 13., hétfő

Itthon már 1 hónapja

Még soha nem éltem át a mostani helyzethez hasonlót, ugyanakkor mivel már egy ideje itthon vagyok Bogyóval, sokat nem változott az életem. Sőt, én egészen élvezem ezt a helyzetet, hogy a nagyok is itthon vannak. Sokat vagyunk együtt, segítenek, játszanak a picivel, kirándulunk, sütünk-főzünk, stb. El tudnám képzelni így hosszabb távon is, olyan jó ez a lelassult élet. Ami persze távolról sem jelenti azt, hogy unatkozom. Három gyerek mellett mindig van mit tenni.
Nekiálltam kovászos kenyeret sütni, nagyon ízlik, azt hiszem, megmaradunk ennél. Egyébként is többet sütök-főzök, és nagyon élvezem a háztartással járó feladatokat is. Végre elkészült a konyhánk és a fürdőszobánk is. Gyönyörű lett, nagyon hálás vagyok érte.
A karanténban a legrosszabb, hogy nem járhatunk gyülekezetbe, nem találkozhatunk rokonokkal, barátokkal... Már nagyon hiányoznak...
De ez az egész helyzet a dolgok mély átgondolására késztet... 

2020. március 22., vasárnap

Hála

- ezekben a nehéz napokban is az egészségért
- azért, hogy minden szükségletünket betölti Isten
- azért, hogy kész van a fürdőszobánk, és napokon belül a konyhánk is (sok küszködés után)
- azért, hogy anya lehetek, mindig is erre vágytam
- azért, hogy tudom, kinek/kiben hiszek, és nem kell félnem
- a nehézségek közt is a sok apró örömért
- a segítőkész gyermekeimért
- Bogyóért, aki sokszor mosolyt csal az arcunkra
- Férjért, hogy olyan kitartóan és fáradhatatlanul dolgozik értünk
- legvégül pedig magáért az életért



2020. január 10., péntek

Hála

- azért, hogy ma Férj otthon volt szabin, annyira jó volt
- hogy egy csodás kóruspróbát tarthattam ma este, amire sokan eljöttek
- hogy amikor mamáékhoz jövünk, mindig szeretettel fogad és rengeteg finomsággal vár
- hogy a kamasz gyerekeim megbíznak bennem és én is megbízhatok bennük
- ma még jobban voltam, mint tegnap

2020. január 9., csütörtök

Hála

- azért, hogy nem történt ma baleset, az ónos eső ellenére sem
- hogy taníthattam
- hogy ma legalább ezerszer hallottam azt, hogy "Anyaaaaa", mindegyik gyerekünk szájából. Ezek szerint még szükség van rám.
- hogy a két fiunk a nagy korkülönbség ellenére is olyan jól eljátszik egymással
- hogy ma egészen jól voltam
- hogy itthon lehetek a picivel, nagyon szeretek itthon lenni, tudom, hogy nem mindenki teheti meg ezt már 2,5 éves korban

2020. január 8., szerda

Hála ma

- a gyönyörű időért, azért, hogy a felhők felett mindig süt a nap
- a finom darázsfészekért, amit ma sütöttem
- a sok pusziért, ölelésért
- azokért a percekért, órákért, amikor nem voltam ma rosszul
- hogy estére mindenki épségben itthon volt
- hogy egy szuper masszázsban volt részem
- hogy a lányomnak megvehettem a várva várt könyvet
- hála azért, hogy még élek és hihetek

2019. november 7., csütörtök

Néha muszáj

kiírni magamból a dolgokat... Most jött el az ideje.
Fáradt vagyok... Nagyon... Mindig... Sokszor...
Estére, sőt már délutánra általában leszívnak a napi teendők. Bogyó mellett a főzés is már egy kész mutatvány. Mindig segíteni szeretne a drága, de persze ez azt jelenti, hogy minden kidől/eltörik/százszor annyi ideig tart stb... És ez még csak a főzés.
A nagyokkal sokszor kell tanulni, nyüstölni őket, hogy tanuljanak, ami még fárasztóbb.
Aztán ott van a tanítás... Most leadtam 2 gyereket, így már "csak" 8 órám van. Mondjuk ez is bőven elég a házimunka, mindennapi főzés, három gyerek, ( akikből egy pici ) mellett.
Szóval ha most jönne valaki és elrepítene egy hegyen lévő kis erdei házikóba, rögtön magamra zárnám az ajtót egy jó könyv és egy forró cappuccino mellett a pattogó tűz előtt ülve. És így maradnék mondjuk karácsonyig.
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy valószínűleg pajzsmirigy alulműködésem van, kivizsgálás folyamatban. Ez pedig sok mindent megmagyaráz...
Úgyhogy most vonszolom magamat magam után. Csak jobb lesz valamikor...