Tegnap este el is határoztam, hogy ma Nagylánnyal elmegyünk a kedvenc helyünkre sütizni, beugrunk a DM-be, majd sétálunk egyet a tó körül, s közben beszélgetünk. Ez nagyon idillien is hangzott, egészen addig, amíg Kiskamaszt leraktuk az uszodánál. Kb. 2 perc múlva hívott, hogy ki van írva, hogy nincs ma úszás (szuper, nekünk miért nem szólt senki?). Újratervezés. Kiskamasz csatlakozott hozzánk, amit Nagylány meglepően jól fogadott. Egyedül talán a tó körüli sétánk közben zavarta, hogy az öccse két mondatot nem hagyott neki elmondani anélkül, hogy bele ne vágott volna.
Sebaj, így is jó volt velük tölteni a délutánt. De azért a külön-külön kettesben töltött idő nagyon fontos, úgyhogy jövő héten folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése