Blogújrakezdő (folytató?), zenetanár, kántor, örökbefogadó szülő, (nemsokára) nevelőszülő, 3 gyönyörű gyermek anyukája.
Szeretem a zenét (mily meglepő), a gyerekeket (kicsit, nagyot, okosat, kevésbé okosat, szőkét, barnát, sőt, még a kamaszt is), Férjet (nagyon), Istent (hálás szívvel), barátokat, természetet, lakberendezést, nyugalmat (na jó, ezt csak szeretném).
Kislánykori álmom volt a nagycsalád, mindhárom gyermekünket újszülött korukban fogadtuk örökbe. Azt gondoltam, három gyermek után kiteljesedem, mint anya. Nos, nem így lett... Tudom, őrült vagyok, de ezt nem lehet megunni. A pici (majd nagyobb)lábakat, a mosolyokat, a gőgicsélést, az első szavakat, az első lépéseket, az öleléseket, beszélgetéseket, közös nevetéseket... De beletartoznak ebbe a veszekedések, együtt sírások, szófogadatlanság, dackorszak, a kamaszokról nem is beszélve. Ez így jó. És ha még van valaki, akinek a mi családunkra van szüksége, nyitott szívvel állunk elébe. Úgyhogy... counting on...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése